„Ég a kisze lánggal ég,
bodor füstje felszáll.
Tavaszodik kék az ég,
meleg a napsugár.”
(Népi énekes játék)
A kiszézés egy vidám télűző népszokás, melynek keretében a falubeliek egy menyecskének öltöztetett szalmabábot készítenek, ami a telet, a hideget, a rontást, a betegséget és a félelmet jelképezi. Énekszóval, zajkeltő eszközökkel, télűző rigmusokat kiabálva hordozzák körbe a faluban, majd a falu végére vonulnak vele, ahol elégetik.
Projektünk, a Tavaszváró Kiszézés 2024-ben is ennek az ünnepnek a mintájára épült föl. Az előkészítő szakasz során tanulóink tervezték a meghívót. A projekthét során sokat készültünk diákjainkkal: a kisméretű kiszebabák mellett idén két nagy szalmabábot is készítettünk, tavaszköszöntő népdalokat, rigmusokat, verseket és népi találós kérdéseket tanultunk, szituációs és népi játékokat játszottunk, néptáncot gyakoroltunk. A projekt zárónapja április 12-én (pénteken) volt: a tréfás kiszebaba szépségverseny után tavaszi népdalokat énekelve körbehordoztuk a bábokat az iskolaudvaron. Majd néptáncbemutató és tűzgyújtás következett, utána pedig éneklés és zajkeltés mellett elégettük az elkészített kiszebábokat – természetesen Szécsy Árpád gondnokunk gondos tűzvédelmi felügyelete mellett. A kisze tűzbe dobásakor jelképesen elégettük a telet, a betegséget és a rossz emberi tulajdonságokat.
A néphagyományok több általános iskolai tantárgyban is megjelennek, az ilyen ünnepek pedig alkalmat adnak ezek játékos formában való megélésére, és a közösségépítésre is. Köszönjük mindenki munkáját, aki segítette ennek a közösségi projektnek a sikeres megvalósulását, köztük Gorácz József néptánctanárnak, V. Péter Mária művésztanárnak, Kissné Magyarkuti Virág tanítónőnek, Surján Kornélia művésztanárnak, Kuti Margit igazgatónak valamint Ciceu Dorottya, Metál Ildikó, Lőrincz Éva és Toba László technikai munkatársaknak. Az ő segítségükkel elűztük a telet, és így kívánunk mindenkinek jó egészséget!
