Szepsiben jártak a Szent Lőrincesek

 

Szepsi város (Felvidék, Szlovákia) szeptemberben egy 4 napos programra hívta meg testvérvárosait, melyen 7 város (Szepsi, Tsisnov – Csehország, Karcag, Encs, Edelény, Siklós és Budapest – XVIII. ker.) 70 gyerekkel vett részt. Így lehetett ott a Szent Lőrinc 10 fővel.  A gyerekek kalocsai koreográfiájukat a bemutatkozó esten elsöprő sikerrel mutatták be, de a búcsúesten már nemcsak a gyerekek és kísérőtanárok, hanem a 7 város polgármesterei, alpolgármesterei és más prominens személyiségei előtt is eltáncolták – tulajdonképpen közkívánatra, hiszen ezen az estén ez volt az egyetlen bemutatott produkció.

A gyerekek fantasztikus programokon vehettek részt: Szepsiben játékos városnézést szerveztek nekünk, Kassán egy egész délutánt tölthettünk el, megismerhettük a város legfontosabb nevezetességeit. A legszebb emlékeink között biztosan megmarad, amikor ez a tíz gyerek II. Rákóczi Ferenc sírjánál olyan szépen és hangosan énekelte el a magyar Himnuszt, hogy az idegenvezető néni rögtön felengedte őket a királyi lépcsőn a karzatra is.

Óriási élmény volt a gyerekeknek a jászói cseppkőbarlang , de az utolsó napi kirándulás a szádelői szurdokba  – gyönyörű napsütésben – csodálatos volt. A szepsi önkormányzattól két kedves hölgy vállalta a vezetésünket a szurdokban – ide már csak a mi tíz gyerekünk ment. Minden kidőlt fára felmásztak, a patakban ugráltak, élvezték az őszi erdő minden fuvallatát.  A legszebb az volt ebben a kirándulásban, amikor a két hölgy, akikkel én beszélgetve sétáltam hátul, elmondta, hogy picit tartottak ettől a kirándulástól, azt gondolták, hogy ezeket a gyerekeket már nem köti le az erdő meg néhány szikla.  Nagyon örültek, amikor türelmesen meg kellett várnunk, hogy a patakba bedőlt fáról mind a tízen visszamásszanak, és amikor látták, hogy ezeket a gyerekeket alig lehetett kiparancsolni az erdőből, mert már indulni kellett hazafelé.

A csattanója pedig nem is lehetne más a kis történetünknek, mint hogy a 7 város között rendezett sportversenyt és ügyességi vetélkedőt (itt kell megjegyeznem, hogy rajtunk kívül csak egy általános iskolás csoport volt, a többiek gimnáziumokból érkeztek, idősebbek voltak) MEGNYERTÜK!