Szeretettel köszöntjük honlapunk minden kedves látogatóját!
A járványügyi helyzetre való tekintettel az online térben szeretnénk segítséget nyújtani a lelki felkészülésben a nagyhéten. Mindenkit szeretettel hívunk V. Péter Mária művésztanárunk három részes, Munkácsy Mihály Krisztus-trilógiájáról szóló virtuális tárlatvezetésére.
Bevezetés: Munkácsy Mihály (1844-1900) Krisztus-trilógiája
Munkácsy 1874-ben látta Velencében Tintoretto négy passióképét, melyek óriási hatást gyakoroltak rá. Hazatérése után pár hetet Haynald Lajos kalocsai érseknél, az egyházi zene és festészet pártfogójánál töltött. Az érsekkel folytatott beszélgetése a négy passióról, valamint Liszt, Krisztus oratóriuma erősen ösztönözték Munkácsyt a trilógia megfestésére.
Krisztus Pilátus előtt
A kép adatai:
1881
Olaj, vászon, 417×636 cm
Déri Múzeum, Debrecen
A festményhez 35 tanulmányt és vázlatot készített, munkáját Rembrandt és Rubens műveinek tanulmányozása segítette. 1880 elején készült el a Krisztus Pilátus előtt első kompozíciós vázlatával. Egy év múlva 1881 Húsvétján mutatta be a festményt párizsi otthonában nagy sikerrel. Majd megkezdődött a kép világbemutatója.
A festmény témája (János 18., 19. Lukács 23.) egy bibliai eseményt, Jézus és Pilátus első találkozását ábrázolja.
Az életkép középpontjában látjuk hófehér tisztaságban a diadalmas Krisztust, aki az üvöltő, acsarkodó ellenségeit és a bizonytalan, hezitáló Pilátust némán, nyugodtan állva győzi le.
Jézus Krisztus ereje az evangéliumban így fejeződik ki: „Igen, király vagyok. Én arra születtem és azért jöttem e világra, hogy tanúságot tegyek az igazságról. Mindaz, aki igazságból való, hallgat szavamra.” (János 18,37-38) Pilátus látta, hogy itt egy ártatlan emberről van szó. Igyekszik igazságosnak mutatkozni. A festményen a döntéshelyzet feszültsége vibrál. Elítélje-e a Megváltót? A tömeg gonosz, gyűlölködő. Látjuk a mesterien megfestett gesztusokon, arckifejezéseken keresztül. Szinte halljuk a tömeg kiáltozását, akik azért döntenek a rabló Barabás mellett, mert Jézus veszélyezteti a számukra fennálló rendet. A festmény mondanivalója erkölcsi konfliktusokra vonatkozik. Hármas ellentétet látunk: Jézus és a helytartó, Jézus és vádlói, illetve Pilátus és a tömeg között. Ezeket az ellentéteket kontrasztos színekkel, indulatos, vibráló ecsetkezeléssel fejezi ki Munkácsy; érzékeltetve az események, illetve elsősorban az eszmék küzdelmét; jellem-jellemtelenség, igazság-rágalom, hatalom-kiszolgáltatottság. Munkácsy képén a megosztottságot is látjuk: Jézus mellé állunk, vagy elfordulunk tőle. Az igazság helyett a megalkuvás győzött. Az igazságot ma is sokan feláldozzák…
Amikor Brodway Tabernacle-ben, templomi környezetben állították ki a képet, a későbbi vásárlóra, a milliomos John Wanemakerra ilyen hatást tett: „Két-háromszáz térdelő embert látok a kép előtt… Halk mormolás… Kezükben a Biblia… Imádkoznak… Sírnak… Éppen ezért érdekelni kezdett a kép…
Munkácsy Krisztusa ember… Szenvedő, fáradt, szomorú ember, a nyakán ráncok… Látszik rajta, hogy előtte való éjszaka nem aludt, gyalog, elcsigázva jött a Getsemánéból… Ember, aki az emberiségért meghal… Erre eszméltem rá.”
Ecce Homo
A kép adatai:
1896
Olaj, vászon, 403×650 cm
Déri Múzeum, Debrecen
A festmény a bibliai történet szerint a középső, a megfestést illetően a befejező darabja a Krisztus-trilógiának. Egyben Munkácsy Mihály életének utolsó festménye. Munkácsy ebben az időben már igen beteg volt, ezért foglalkoztatta Jézus Krisztus szenvedéstörténete. Jézus szenvedő arcában ott rejtőzik a nagybeteg Munkácsy belső önarcképe.
Munkácsynak ez a műve a leginkább mesélő, leíró jellegű; a kép hetvenhárom alakos együtteséből Mária, János evangélista, Bűnbánó Magdolna, Péter apostol, Nikodemus, Arimateai József, és Júdás alakja beazonosítható.
A kép színvilágának kontrasztja segíti az emberek lelki állapotának kifejeződését (barnák árnyalatai, vörösek, illetve a fehér, és világos színek kontrasztja). Az események feszültségét érzékelteti Jézus nyugodt alakja, távolba néző tekintete és a körülötte lévő zajos, tolongó tömeg ellentéte. Az üvöltésre nyíló szájak, a mozdulatok, a kezek igen szuggesztíven hatnak ránk. A lépcső aljánál térdeplő asszony a bűnbánatot szimbolizálja; alakja kiemelkedik a bűnös, brutális tömegből. Munkácsy erkölcsi konfliktust feszeget a festményen; Krisztus az igazságért súlyos megpróbáltatásokat is vállaló ember szimbólumaként jelenik meg, az ingadozó jellemű Pilátus a hatalom, az elnyomás képviselőjeként. Pilátus Jézusra mutat, de a tömeg felé fordul, Munkácsy így fejezte ki a helytartó megosztott lelkiállapotát. („Semmi dolgod ne legyen azzal az igaz emberrel. Álmomban sokat szenvedtem miatta.”- üzente felesége) Pilátus miközben Jézusra mutat, akkor mondja: Ecce Homo! A latin kifejezés jelentése: Íme, az ember! Ma is használjuk ezt a kifejezést a szánni való, elesett emberre.
Golgota
A kép adatai:
1884
Olaj, vászon, 460×712 cm
Déri Múzeum, Debrecen
Munkácsy 1881-től kezdett dolgozni az időben második, történetileg a harmadik festményen. Tizenöt vázlat és tanulmány után 1884 Húsvétjára készült el a kép, amelyen Jézust a kereszten ábrázolta. A kép bemutatója Párizsban volt, egy erre a célra emelt pavilonban.
A Golgota megfestése nehezebb feladatot jelentet Munkácsynak, mint a korábbi festmények. Azok cselekménye zárt térben játszódik, ez pedig a szabadban, a Koponyák hegyén.
A festményen látható alakok ember-nagyságúak, ezáltal a kép előtt állva úgy érezzük, mi is a történések résztvevői vagyunk.
A kompozícióban két csoportot látunk: az egyik Krisztus és a siratók, a másik a szemlélődők és eltávozók csoportja. A kép feszültsége e két csoport között van. Szinte halljuk a kérdést: Mellette? Ellene?
A kép jobb oldalán a főszereplő mellé csoportosulnak a tanítványok, akik az üdvösségre vágyakozó emberiséget szimbolizálják. Krisztus felnéz az Atyára, szelíden átnéz az eseményeken. A Golgotán Jézus életének célja beteljesedik: az emberiség megváltása megtörténik; Jézus Krisztus a kereszten való halálával elveszi bűneinket. Meglehet semmisíteni az embert, keresztre is lehet feszíteni, de a benne lévő jót csak akkor lehet legyőzni, ha ő maga is akarja.
A tömegben, a kép bal oldalán feltűnik a kép másik hangsúlyos alakja, az arab lovas, azaz a lóháton ülő titokzatos, jelképes alak. A lovas arca hasonlít a kereszten függő Jézuséra. Mereven nézi a haldokló Jézust és várja, mikor fejezi be földi életét, hogy aztán ő is útjára indulhasson. Ki ő, és vajon hová indul? A választ a jelenések könyvében olvashatjuk: „Ekkor láttam a megnyílt eget, és íme, egy fehér ló, és aki azon ült, annak Hűséges és Igaz volt a neve, és igazságosan ítél és harcol. Vértől ázott ruhába volt öltözve, és ez a neve: Isten Igéje” (Jel 19,11-13). Munkácsy lovasa fehér lovon ül, ruhája véres, feje felett látjuk a megnyílt eget. Ő a „királyok Királya, az uralkodók Ura” (Jel 19,16), ő az, aki legyőzi a gonoszt. Így ábrázolta Munkácsy egyszerre, egy képen Jézus Krisztus keresztáldozatát, és a terjedő Krisztus – arcú Igét, az az a feltámadás üzenetét.
A kettős kompozíció így állítja elénk az üdvösség ígéretének beteljesedését.
Munkácsy maga így nyilatkozott saját Krisztus-felfogásáról: „Sohasem próbáltam isteni személyt festeni, mivel ami isteni azt az ember nem képes megfesteni. Én az emberi alakban megjelent Istent akartam ábrázolni.”
Érdekességek
– Munkácsy nem láthatta együtt soha a trilógiát.
– 1887-ben John Wanamaker milliomos vásárolta meg a Krisztus Pilátus előtt-et és a Golgota-t.
– Az Ecce Homo-t 1914-ben Déri Frigyes (gyáros, műgyűjtő) vásárolta meg, amely halála után hagyatékként Debrecenbe került, az általa alapított Déri Múzeumba.
– A Golgota festése előtt Munkácsy önmagát felköttette egy keresztre (De Suse márki fényképe őrzi a jelenetet), hogy érezze a fájdalmat.
– Olyan hatalmas siker övezte a Golgota párizsi bemutatóját, hogy még Maupassant is megörökítette a Szépfiú (Bel ami) című regényében.
– A három képet csak 1995-ben láthatta a közönség együtt a debreceni Déri Múzeumban.
– 2019. január 9-től a trilógia minden darabja a magyar állam tulajdonába került. A debreceni Déri Múzeumban, a Munkácsy teremben látható.
V. Péter Mária
művésztanár