A magyar néphagyomány és a katolikus egyházi év különleges napot tart számon március 25-én, Gyümölcsoltó Boldogasszony napját. De nem csak egyházi ünnepként, hanem a népi hagyományokban is kiemelkedő szerepet kap, különösen a természet megújulásával és a mezőgazdasági munkákkal összefüggésben.
Iskolánk az udvaron emlékezett meg Gyümölcsoltó Boldogasszony, másnéven Urunk születésének hírüladásának főünnepéről. Ezen a napon az egyház azon eseményt ünnepli, amikor Gábor arkangyal megjelent Szűz Máriának, és hírül adta neki, hogy a Szentlélek erejéből gyermeket fogan, aki Jézus Krisztus, az Isten Fia lesz. Nem véletlen tehát, hogy ezt a napot karácsony előtt kilenc hónappal ünneplik a katolikusok világszerte. Azonban nem lenne okunk ünneplésre, ha Szűz Mária nem mond akkor és ott igent és nem fogadja el engedelmesen Isten akaratát. „Íme az Úrnak szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint” – olvashatjuk Szent Lukács evangéliumában. Mária vállalta, hogy ő lesz az Istenszülő és ezáltal vált az „Új Évává”, egy olyan Évává, aki elődjével ellentétben nem ellenszegült az Igének, hanem befogadta azt.
Kiss Attila és Boros Bence hittanárok vezetésével imádkoztuk az Úr angyalát és a meghallgathattuk Csanádi Albert, XVI. századi pálos szerzetes, Himnusz Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepére c. művét, melyet szintén a tanárurak adtak elő gitáros kísérettel, majd záróimaként rózsafüzért imádkozva vonultunk be. A nap folyamán is imádkozták a tanárok a gyermekekkel a rózsafüzért, ezzel is megtisztelve a jeles napot.
A tavasz és az újjászületés ünnepeként ez a nap nemcsak a termékenység és a mezőgazdasági munkák kezdetét jelzi, hanem a közösségi összetartozás és a hagyományok továbbélésének fontosságát is kiemeli: ilyen a fák oltása és szemzése és az időjárásjóslás is. Ezek a szokások hidat képeznek múlt és jövő között, lehetőséget adva arra, hogy a felhalmozott tudást, hitet és értékeket a következő generációknak is továbbadhassuk.
Köszönjük, hogy hitünk ezen a jeles napon is megerősödhetett!
