November 10-én a Naturhist munkatársai szervezésében a Jókai-kertben jártunk.
Jókai Mór 1853-ban vásárolta meg a Svábhegyen lévő telket – egy felhagyott kőbányát – a rajta álló házzal együtt. A területet borító sűrű bozót helyébe szőlőt és gyümölcsfákat telepített. Pazar kilátás nyílt a Gellérthegyre, a Dunára és a városra. A villát lebontották, de a présház még ma is áll.
Leültünk Jókai kedvenc oroszlános kőpadjára is. Az író nemcsak szőlejét, gyümölcsfáit ápolta féltő szeretettel, hanem a kertjében fészkelő madarakat is számon tartotta. S nem csak gazdasági hasznuk miatt, amit minden jó szemű gazdaember méltányol. 1875-ben egy kifosztott fülemüle fészek miatt még majorosát is elbocsátotta A kertben található pavilonban Magyarország preparált madarait mutatták be.
Megtudtuk, hogy a legkisebb madarunk a királyka, öt gramm, a következő a parányi ökörszem. A túzok a világ egyik legnagyobb testtömegű röpképes madara. A kormoránok, vagy más néven a kárókatonák mikor elhagyják a vizet és kirepülnek a szárazföldre, megrázzák a tollaikat, és szárnyaikat kinyitják, hogy tollazatuk gyorsabban száradjon, mert nincs zsírmirigyük, így bőrig áznak a vízben.