Immár húsz éve ünnepeljük a világnapok sorába egyik elsőként fölvett emléknapot, a zene világnapját. Minden évben október 1-jén, vagy a hozzá legközelebb eső tanítási napon közös énekléssel köszöntjük az emberiség legősibb cselekedetét, a zenét. Alsósok és felsősök együtt éneklünk hol reneszánsz dallamot, hol klasszikust, hol népdalt, hol Cohen, hol az ABBA számát, máskor Vangelisz-dallamot – és még sorolhatnánk az elmúlt 20 esztendő énekléseit. Idén egy Máté Péter-dalt énekeltünk: „Minden szónál többet ér egy dal”. A szövegét egy kicsit a magunk életéhez alakítottuk. Úgy háromszáznyolcvanan zengtük együtt; diákok és pedagógusok. Diákjaink énekeltek, négy kolléganőnk szólózott: Taigiszerné Vízkelety Judit, Bús Anikó, Fazekasné Vízkelety Klára és Kőrösi-Szabó Eszter. A zongoránál Bánki Gábor ének-zene tanárunk muzsikált, aki a dal ötletét is hozta. A kotta kivetítésében pedig gondnokunk, Fazekas Péter segédkezett.
„Minden szónál többet ér egy dal,
Semmi nincs, mi jobban vigasztal.
Néhány percig daloljál velünk,
Addig jó, míg énekelhetünk.”