Idén június 16-ára esett a ballagás, amelynek ünnepén elbúcsúztattuk nyolcadikos diákjainkat. Az ünnepélyes kivonulás után a hetedik évfolyamosok egy-egy szál fehér rózsát adtak át nekik, amelyet ők később az oltár elé helyeztek, felajánlva ezzel Istennek az itt töltött nyolc évet. Az ő nevükben Valent Péter búcsúzott, a hetedikesek által írt búcsúbeszédet pedig Soós Tekla olvasta föl.
Kuti Margit igazgató beszédében így fogalmazott:
„Úgy gondolom, hogy a közös munkánknak akkor is volt értelme, célja, amikor az időt éppen nem a jegyek megszerzésére, hanem tanulmányi kirándulásokra, március 15-i, október 23-i és egyéb ünnepi műsorok készítésére fordítottuk.
Urbán Erik ferences atya csíksomlyói búcsún elhangzott gondolataival búcsúzom:
»Értékskálánk nem lehet más, mint a bölcsesség, a megbecsülés, a türelem, a tudatosság, az emberség, a testvériség, a béke, a család, a nemzet, az Egyház, szolgálni és nem uralkodni, termelni és nem csupán fogyasztani, adni és nem csak elvárni, csodálni és nem kizsákmányolni, óvni és nem tönkre tenni, mindezekkel és mindezeken túl (is) nem feledve: a szeretet és annak műve marad meg örökre.«”
A szentmise után Harbi Demiana 8. a osztályos diákunk Reményik Sándor Istenarc című versét mondta el, majd virággal köszöntöttük azt a két szülőt, Czétényiné Bodó Katalint és Langóné Győrfi Enikőt, akiknek immár harmadik gyermeke ballag a Szent Lőrinc Katolikus Általános Iskolából.
Büszkék lehetünk ballagóinkra, mert kiváló eredményeket értek el itt töltött éveik alatt. Mindenki megtalálta azt a területet, amelyben tehetséges: volt, aki a tanulásban és a tanulmányi versenyeken, volt, aki az idegen nyelvek területén, és olyan is, aki a művészetekben vagy éppen a sportban alkotott maradandót. A harmincöt diákból huszonnégyen gimnáziumban, ebből tizenkilencen egyházi gimnáziumban folytatják tanulmányaikat. Kívánjuk, hogy megtalálják helyüket új iskoláikban.
