2022. június 15-én elballagtak nyolcadikosaink, a ballagási ünnepséget az ő tiszteletükre rendeztük. Amióta csak a Szent Lőrincbe jártak, tanítóik és tanáraik azért dolgoztak, hogy alapos tudással és a szeretet pajzsával vértezzék fel őket az élet küzdelmeire. Büszkék vagyunk rájuk, mert negyven diák közül húszan egyházi gimnáziumban, hárman szakgimnáziumban és tizenheten jó nevű budapesti gimnáziumokban tanulnak tovább. Bízunk benne, hogy jól megtalálják a helyüket új iskoláikban.

 

Hofbauer Kinga 8. a osztályos diákunk így búcsúzott: „Nehéz most a szavakkal játszani, olyat mondani, amit kell, ami szép, ami örökre megmarad bennünk. Az emlékek, a barátságok, az együtt töltött percek. Köszönjük az állandó szeretetet, odafigyelést, türelmet és megbecsülést. Hálásak vagyunk azért a sok tudásért, amit nyolc év alatt kaptunk és tovább vihetünk a Szent Lőrincből.

Kedves Hetedikesek, egy évvel ezelőtt még nagyon távolinak tűnt ez a nap. Azt gondoltuk, hogy soha nem leszünk túl a pályaválasztás várakozásain és izgalmain. Ez ma már csak egy emlék számunkra, de ti még előtte álltok. Kívánjuk, hogy legalább olyan sikeresen vegyétek ezeket az akadályokat, ahogy mi tettük! Ne felejtsetek el minket, és szeretettel gondoljatok vissza a velünk töltött évekre.”

 

Boldizsár Eszter 8. b osztályos diákunk búcsúbeszédéből is idézünk: „Annyi mindent éltünk át együtt, hogy most fáj a búcsúzás. Szeretnénk hatalmas köszönetet mondani Andi néninek, és Szilvi néninek, mert ők tették lehetővé, hogy ilyen összetartó kis osztály legyen belőlünk. Hálásan köszönjük a Vezetőségnek, hogy ilyen modern osztályteremben, digitális eszközökkel tanulhattunk, karácsonykor több nyelven énekelhettünk, digitális, fenntarthatósági, Kertünk kincsei, Isten ajándéka projekthetek aktív részesei lehettünk, és szép élményekkel gazdagodhattunk. Külön köszönjük az Igazgató asszonynak, hogy lehetőséget adott arra, hogy a Határtalanul program keretében Erdélybe utazhassunk öt napra. Maradandó élményekkel tértünk haza. Hálásan köszönjük összes tanárnak, aki tanított minket, és a helyes úton terelgetett. Nem utolsósorban nagyon köszönjük a szüleinknek, akik ez alatt a nyolc év alatt is végig mellettünk álltak, és támogattak minket.

»A szárny megnőtt, üresen áll a fészek,
Csak álom volt a szép diákvilág.
S mint a fecske alkonyati szélben,
Ma szárnyat bont egy sereg diák.«

(Wass Albert)

Köszönjük az itt töltött időt. Nem tűnünk el végleg, ez nem végső búcsú. Isten áldjon, és őrizzen meg mindenkit! Ég veletek! Ég veled Szent Lőrinc!”

 

Rauscher Fülöp 7. b osztályos tanuló a továbblépést emelte ki búcsúbeszédében: „Most azonban eljött az idő, hogy tovább lépjetek, és új helyen próbáljatok szerencsét. Új iskolák, új lehetőségek, új barátok várnak rátok, és jövőre miránk hárul majd minden olyan feladat, amit ti betöltöttetek, felelősséggel elvégeztetek. Gondoljatok majd vissza a régi barátokra és iskolatársakra!”