Bepillantás a 2023-as erdélyi Határtalanul évfolyamkirándulás mozzanataiba

Utunkat nagyváradi Székesegyház meglátogatásával kezdtük. A körösfői református templomban Péntek László Úr fogadott minket. Előadásában kitért a templom történetére, és rövid tájékoztatást is hallhattunk nemzeti hősünk Vasvári Pál életéről és halálának körülményeiről. Ezt követően koszorút helyeztünk el a Vasvári kopjafa tövében.

Ezután Kolozsvár következett. A Szent Mihály gótikus templomban imával dicsértük a Jóistent. Az 1900-as párizsi világkiállításon aranyéremmel díjazott bronzból készült szoborcsoportnál, a Mátyás király emlékmű hűs árnyékában megismerhettük Fadrusz János leghíresebb alkotását, pályájának csúcspontját amellett, hogy Mátyás király szülőházába is bepillantottunk.

Hajnali órákban érkeztünk meg a szállásunkra, Tusnádfürdőre, a Szent Kristóf panzióba, ahol szeretetteljes fogadtatásban részesültünk finom melegétel mellett.

Bőséges reggelink elfogyasztása után elindultunk a Mohos-tőzegláp szemet gyönyörködtető rezervátuma felé, ahol növényritkaságokról hallgattunk előadást a helyi idegenvezetőnk, Andrástól. Itt a növények nagy része az utolsó glaciális periódusból maradt fenn, mint a húsevő harmatfűfajok, valamint a tőzegáfonya További jégkorszakbeli fajok is találhatók itt, például a közönséges tőzegrozmaring a mámorka, és a hüvelyes gyapjúsás. Rövidített jelzéses útvonalon vágtuk neki túránknak a kialudt vulkáni kráterben keletkezett, tölcsér alakú Szent Anna-tó felé. A tó melletti kápolnánál egy tized rózsafüzért mondtunk.

A tusnádfürdői Wellness központban, a Csukás tó szomszédságában és az erdélyi hegyek ölelésében ülőhelyes termálmedencében, élményelemes, meleg vizes medencében és jacuzziban relaxálhattunk, és a 17 méter hosszú, 1 méter mély kültéri medence szolgált a diákok kakasviadalai és úszóversenyek helyszínéül, amely mindenkit jó kedvre derített. Tusnádfürdőn esti focimeccset játszottunk a helyi Jókai Mór Általános Iskola diákjaival és másnap az Igazgató Úr vezetésével bepillantást nyerhettünk a tanulmányi életükbe, osztálytermeikbe.

Másnap, Szelykefürdőn Orbán Balázs sírját koszorúztuk meg, ahol a Székelykapuknál közös képet csináltunk a székelyudvarhelyi hagyományőrző néptánccsoporttal, akikkel a nemzeti összetartozás pillanatait élhettük meg. A Mini Erdély parkban több mint kilencven erdélyi történelmi épület és középkori vár makettjét tekintettük meg finom házi kürtőskalácsot eszegetve. Farkaslakán Tamási Áron, Kossuth-díjas magyar író Hargitáról származó, 8 tonnás bazalttömből készült sírjánál elénekeltük a magyar és a székely himnuszt koszorúzással kísérve. Az Ábel trilógia szülőatyjának és a székely életmód leghitelesebb megörökítőjének sírkövét Szervátiusz Jenő és Tibor erdélyi szobrászok alkották. Itt éreztük igazán a szívünkben, hogy ‘azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.’’

Korondon a helyi fazekasság gyöngyszemeiből válogathattak a gyerekek. A parajdi sóbányában elénk tárult több száz jövő-év kibányászható sótartaléka, amely Erdély gazdagságának egyik legjelentősebb kincsesládája. A Nepomuki Szent János védelmébe ajánlott föld alatti ökumenikus kápolnában, Isten házában Eredics Gergő atya segítségével kértük az Urat, hogy adjon lelki támaszt a testi gyógyulást keresőknek és az összes látogatónak.

A marosszentimrei győzelem emlékére és a Sarlós Boldogasszony tiszteletére emeltetett, ferencesek által épített csíksomlyói kegytemplomban kértük a napba öltözött Szent Szüzet, a Babba Máriát további utunk megáldásához és kegyeletre indíttatva fohászkodtunk a Szűzanyához.

A következő napon a Gyimesek mesebeli határvidékére, a Tatros folyó medrének V-alakú völgyébe vitt az utunk, ahol kalandregénybe illő módon, Európa egyik leghosszabb, 1200 méteres bobozásban volt részünk Gyimesfelsőlokon felejthetetlen élményben részesülve. Az egykori Nagy-Magyarország keleti széle felé haladva, ahol a csángók a maguk elszigeteltségében élnek, értük el a Magyar Államvasutak 30-as számú őrházát az Ezeréves Határnál, amelynek felújított épülete jelenleg egy kis vasúttörténeti múzeumnak ad helyet a Csíki-havasokban a Rákóczi-vár romjai mellett.

A Nyerges-tetőn énekkel és Kányádi Sándor versével tisztelegtünk az elesett székely hősök előtt, majd a megkerestük a Szent Lőrinc Katolikus Általános Iskola 1996-ben állított kopjafáját, amelyet meg is koszorúztunk és megrendülve nemzeti színű szalagokat kötöttünk különböző kopjafákra tiszteletünk jeléül.

Utolsó nap elérkezett a várva várt szekerezés a Hargitára, ahol az ottani tehéncsorda társaságában helyben sütött falatokkal kényeztettek minket a székely gazdák. Kóstoltunk pirított szalonnát, miccset, sült tarját és csirkemellet vörös hagymával és paradicsommal többszörösen az Ország Kenyerévé választott pityókás, kemencében sült házi kenyérrel. Zenei szolgálattal egybekötött szentmisét tartottunk Eredics Gergő atya celebrálásával. A lovasszekérre friss mezei virágokkal díszített oltárt készítettünk. A misei szándékot a szekerezést irányító Imre bácsi lovasgazda gyógyulásáért ajánlottuk fel, aki könnyes szemmel áldozott a szertartás alatt és hálás szívvel köszönetet mondott mindannyiunknak, hogy imáinkba foglaltuk őt.

Hazautunk előtti este izgalmas és mozgalmas kvízestre került a sor a héten elsajátított tudásanyagból, a legjobbak jutalomban részesültek. Meghatottan gondolok vissza arra a pillanatra, amikor azt a visszajelzést kaptam a tanulóinktól, hogy köszönik, hogy eljöhettek Erdélybe, volt, akinek ezzel egy régóta dédelgetett álma vált valóra.

Köszönöm a hetedikes osztályfőnököknek, Köteles Krisztiánnak, Beély Mártonnak, dr. Soósné Varga Mariannak és Szarvas Attila igazgató-helyetteseknek a helytállást, valamint az önzetlen munkát!

Ezúton szeretném kifejezni hálámat a Szent Kristóf Panzió részéről Varga Attila tulajdonosnak és Potyó Teréznek, akik szívvel és lélekkel fogadtak és elhozták nekünk a székely gasztronómia különleges zamatát.

Kuti Margit
igazgató