A 7. évfolyam erdélyi kirándulására a Határtalanul program keretében, iskolánk sikeres pályázatának köszönhetően került sor, június 12-től (csütörtöktől) 17-ig (keddig).

A kora hajnali indulás után utunkat a nagyváradi székesegyház meglátogatásával kezdtük, ahol közös imádság keretében kértük a Szűzanyát, hogy vigyázzon ránk. A székesegyházban éppen ballagás volt, így sikerült bekapcsolódnunk egy magyar nyelvű szentmisébe. A püspöki palotában nyílt egy állandó Szent László-tárlat, így a lovagkirály hermájának másolatát is lehetőségünk volt megtekinteni. Ezután továbbhaladtunk. A Királyhágón keresztül vezetett utunk, ahol egy rövid ideig megálltunk és megtekintettük Erdély és a Partium határát. Következő állomásunk Körösfő volt. A református templomban Péntek Laci bácsi tartott nekünk előadást a templom és a település történetéről. Az épület szomszédságában megkoszorúztuk Vasvári Pál emlékhelyét.

Ezután Kolozsvár következett. A gyerekek előre készültek egy-egy helyszínről, így a kolozsvári nevezetességekről is nagyon színvonalas kiselőadásokat hallhattunk tőlük. Kolozsváron először a gótikus stílusban épült Szent Mihály templomba tértünk be. Itt imádkoztunk, majd elsétáltunk Hunyadi Mátyás szülőházához. Ezután a kolozsvári ferencesek templomába látogattunk el. Óriási szerencsénkre pont ott tartózkodott egy levéltáros, így számos érdekességet megtudhattunk a templomról. Az épületből kilépve az imaszándék-kereket is megpörgettük. Kolozsvári kitérőnket fagyizással, kávézással zártuk, és megcsodáltuk a főtéren álló Mátyás király emlékművet is. Éjfél után értünk Tusnádfürdőre, ahol vendéglátóink meleg vacsorával fogadtak, ami mindenkinek nagyon jól esett a hosszú utazás után.

Másnap, péntek délelőtt már vártak ránk a helyi Jókai Mór Általános Iskola tanárai és diákjai. Az igazgató úr bemutatta az iskola működését. Sok érdekes dolgot hallhattunk. Ismertette velünk, hogy miben hasonlít és miben tér el a román oktatási rendszer a magyartól. Ezután a gyerekek ismerkedhettek, beszélgethettek egymással, a találkozót pedig egy jó hangulatú, barátságos focimeccs zárta, melynek visszavágóját mind a helyiek, mind a lőrinces diákok nagyon várták. Ajándékként könyveket, tankönyveket és egy-egy csokoládét vittünk a tusnádfürdői iskolásoknak. A mérkőzés után buszra szálltunk, hogy megnézzük a Mohos-tőzeglápot és a Szent Anna-tavat. A tőzeglápnál növényritkaságokról hallgattunk előadást a helyi idegenvezetőnktől. Itt a növények nagy része az utolsó glaciális periódusból maradt fenn, mint a húsevő harmatfűfajok, valamint a tőzegáfonya. Továbbá jégkorszakbeli fajok is találhatóak itt, például a közönséges tőzegrozmaring, a mámorka és a hüvelyes gyapjúsás. Rövidített jelzéses útvonalon vágtuk neki túránknak a kialudt vulkáni kráterben keletkezett, tölcsér alakú Szent Anna-tó felé. A tó melletti Szent Anna-kápolnánál közösen imádkoztunk. Délután ellátogattunk az Apor Lányok Feredőjéhez. Ezek a népi fürdők, mofetták és borvizek természetes gyógyító hatássokkal rendelkeznek, így egy kis időre mi is megtapasztalhattuk a természet nyújtotta felfrissülést, megújulást.

Szombaton a Gyimesek felé vettük az irányt. Útközben áthaladtunk Csíkszeredán, ahol megnéztük a helyi Makovecz-templomot. Gyimesfelsőlokra érve meglepetés várt ránk. A helyi bobpályán Margó néni mindenkit meghívott egy kör bobozásra. Ezúton is köszönjük neki ezt a váratlan ajándékot! Ezután az Ezeréves Határhoz buszoztunk. Az itt található Rákóczi-vár éppen felújítás alatt áll, de a 30-as számú vasúti őrházat és a szemközt található kápolnát sikerült megtekintenünk. Csodálatos panoráma tárult elénk a dombok tetejéről. Innen Csíksomlyóra indultunk tovább. A helyi kegytemplomban imádkoztunk a csíksomlyói Szűz Mária-szobornál, és aki szerette volna, az meg is érinthette a Szűzanyát. A Mádéfalvi veszedelem emlékére állított emlékműnél mi is tiszteletünket tettük. Koszorúztunk, és közösen elénekeltük a székely és magyar himnuszt. A készülődő eső miatt hazaindultunk.

Vasárnap a Gyilkos-tóhoz és Békás-szoroshoz kirándultunk. A buszról leszállva egy rövidebb szakaszon gyalog folytattuk utunkat, hogy közelebbről is megszemlélhessük a szurdokvölgy hatalmas sziklafalait. A szédítően magas, ugyanakkor csodálatos sziklák felejthetetlen élménnyel gazdagítottak bennünket. A Gyilkos-tónál megpihenve újabb meglepetés várt ránk. Margó néni ezúttal kürtöskaláccsal kedveskedett nekünk. Utunk következő állomása Szejkefürdő volt. Itt tizenhat székelykapu alatt áthaladva megkoszorúztuk Orbán Balázs síremlékét, majd elénekeltük a székely himnuszt. Orbán Balázs helyi író, történész és néprajzi gyűjtő volt, az ő nyughelyéhez vezet a székelykapukkal övezett ösvény. Ezután a helyi Mini Erdély Parkot fedeztük fel. A Parkban több, mint kilencven erdélyi kastély, középkori vár és templom makketjét nézték meg a gyerekek.

Szejkefürdőről Farkaslakára indultunk tovább, ahol megkoszorúztuk Tamási Áron Kossuth-díjas székely magyar író síremlékét, és még a helyi vásárba is ellátogattunk. A napot Székelyudvarhelyen zártuk, ahol lehetőségünk volt megkóstolni a helyi gasztronómia specialitását, az Alexandra-szeletet. Székelyudvarhelyen egy belvárosi séta keretében megnéztük a főtéren található szoborcsoportot, és gyönyörködtünk a város szépségében. A székelyudvarhelyi Emlékezés Parkja a város központjában található: tizenhárom magyar király, író és más híres ember szobrát ábrázolja. A szállásra érkezvén, vacsora előtt háziasszonyunkat, Terike nénit születésnapja alkalmából közös énekkel köszöntöttük.

Hétfőn sem unatkoztunk. Reggeli után buszra szálltunk, és megnéztünk egy helyi mofettát. Újtusnádra érkezve a Száguldó Egyesület szekerei vártak ránk. A lányok lovas szekereken, a fiúk traktor húzta szekereken érkeztek a Tiszta-patak forrásvölgyéhez. A mesebeli környezetben székely házigazdáink szalonnát, miccset és flekkent sütöttek nekünk, melyhez az ország kenyerének választott pityókás kemencében sült házikenyeret adták. A nap hátralévő része a forrás adta kikapcsolódással telt: fürödtünk, csatornát ástunk, gátat építettünk és közben a fizika törvényeit bizonyítottuk. Mindannyiunk számára felszabadító volt a patakpartján töltött idő. Az ebédből pedig kétszer is csemegézhettünk! Hazafelé menet egy helyi gazdaságot is meglátogattunk. Kocsisunk figyelmeztetett minket, hogy ne menjünk közel a legelő tehenekhez, mert a terelőkutyák lelkiismeretesek, és még el találnak kapni minket!

Sajnos hamar eljött az utolsó nap, a hazaindulás napja. Útközben megálltunk Csíkszeredán, hogy vásároljunk az otthoniaknak a helyi finomságokból. Kosarunkba került zakuszka, halva áfonyalekvár és pufuleti is. Ezután Korondra mentünk, ahol Józsa János fazekasmester szebbnél-szebb portékáiból válogathattunk. A vásárfia beszerzése után Tordára indultunk, ahol Erdély egyik legrégibb és legismertebb sóbányájába látogattunk. A bányában sókitermelést már nem folytatnak, de lenyűgöző belső tereket hoztak létre a földfelszín alatt 210 méter mélységben. A játszótértől kezdve a csónakázáson át a golfozásig számtalan lehetőség tárul a látogatók szeme elé. Tordáról Budapestre indultunk tovább. Hosszú út várt ránk, de sofőrjeinknek köszönhetően este 11-kor épségben megérkeztünk a Gyöngyvirág utcába.

Ezúton szeretnénk kifejezni hálánkat a Szent Kristóf Panzió részéről Varga Attila tulajdonosnak és Potyó Teréznek, Terézkének, akik szívvel-lélekkel fogadtak minket, és megkóstoltatták velünk a székely gasztronómia különlegességeit! Köszönettel tartozunk továbbá buszsofőreinknek, akik mindvégig higgadtan, magabiztosan, sokéves rutinnal szállítottak minket utunkon.

Köszönjük szépen igazgató asszonyunknak, Margó néninek, hogy lehetővé tette számunkra, hogy részünk legyen ebben a feledhetetlen kalandban!