A hetedik évfolyam erdélyi kirándulására a Határtalanul program keretében, iskolánk sikeres pályázatának köszönhetően került sor, június 13-tól (csütörtöktől) 18-ig (keddig). A kora hajnali indulás után utunkat a nagyváradi székesegyház meglátogatásával kezdtük, ahol közös imádság keretében kértük a Szűzanyát, hogy vigyázzon rád. Ezután tovább haladtunk. A Királyhágón keresztül mentünk, ahol egy rövid ideig megálltunk és megtekintettük Erdély és a Partium határát. Buszra szálltunk és útközben rövid ismertetőt kaptunk Csucsáról, Bánffyhunyadról és Körösfőről.

Ezután Kolozsvár következett. A gyerekek előre készültek egy-egy helyszínről, így erről is egy nagyon színvonalas kiselőadást hallhattunk tőlük. Kolozsváron először az 1900-as párizsi világkiállításon aranyéremmel díjazott, bronzból készült szoborcsoportot láttuk, majd elsétáltunk Mátyás király szülőházához. Ezt követően a Szent Mihály gótikus templomban imával dicsértük a Jóistent, ahol még a szakadó esőtől is menedéket kaptunk és részesei lehettünk egy kis időre a kolozsvári magyar katolikus óvodás csoport ballagásának. A késő esti órákban érkeztünk meg a szállásunkra, Tusnádfürdőre, a Szent Kristóf panzióba, ahol szeretetteljes fogadtatásban részesültünk, és finom vacsorát kaptunk.

Második napunk kezdetén a Nyerges-tetőre vitt utunk. A székely és magyar himnusz eléneklésével, Kányádi Sándor versével, valamint koszorúzással tisztelegtünk az elesett székely hősök előtt. Majd megkerestük a Szent Lőrinc Katolikus Általános Iskola 1996-ban állított kopjafáját, amelyet ez alkalommal is megkoszorúztunk. A gyerekeknek érdekes feladatként híres intézmények koszorúját kellett megkeresniük minél nagyobb számban.

Tovább folytattuk utunkat Prázsmárba, ahol a falu főterén található az UNESCO Világörökség részét is képező, fallal körülvett szász evangélikus templomot néztük meg, ahol elimádkoztuk az Úrangyala imádságot, éppen délben. A családok számozott kamrái, az erődrendszer felépítése, a szászok mindennapi életéről szóló kiállítás, a régi iskola berendezése számos élményt nyújtott mindannyiunknak. A gyerekek idegen nyelvi ismereteiket is bővíthették, német nyelvű szavakat kellett gyűjteniük az itt található kiállításon. Sepsiszentgyörgyön egy elragadó parkon sétáltunk keresztül, és ott egy élő sakk- és malomtáblán játszottunk. Minket is várt a Székely Nemzeti Múzeum, ahol egy idegenvezetőnek köszönhetően megismerkedhettünk a székely nép életével, kultúrájával és küzdelmeivel. A megújult múzeumban különböző digitális és mesterséges intelligencia által működtetett eszközöket próbálhattunk ki, egy algoritmus például mindannyiunkról készített egy fényképet, majd digitálisan felöltöztetett huszárkapitányi díszegyenruhába. A napunk utolsó állomásán Kézdivásárhelyen megkoszorúztuk Gábor Áron emlékszobrát, himnuszok kíséretében.

A következő napunkat Csíksomlyón kezdtük. Itt a Csíksomlyói Kegytemplomban a Szűzanya szobor előtt mindenki egyénileg fejezte ki hódolatát, fogalmazta meg kérését. Mindannyian kértük a Szűzanya közbenjárását életünkre. Farkaslaka felé egy pillanatra megálltunk Máréfalva községben, ahol csoportképet készítettünk a legrégebbi székelykapunál. Székelyföldön szinte mindegyik faluban találhatunk egyedi, faragott székelykaput. Ezek közül kiemelkedő művészi értéket képvisel Máréfalva, ahol a falu lakossága szívén viseli a több mint kétszáz székelykapu sorsát. Nyírő József így ír róluk: „a székely ház mértékadó dísze és koronája a székelykapu, melyet valósággal családtagjának tekint a gazda. Levágja az erdő fáját, de az elpusztult élet helyében újat teremt, mert a székely kapu tényleg él, és részt vesz mindennapi küzdelmes életének vérkeringésében; élővé válik azáltal, hogy a székely a lelkét leheli belé, amikor kifaragja, és Isten nevét vési rá szelíd és áhítatos betűkkel.”

Farkaslakára megérkezvén Tamási Áron, Kossuth-díjas magyar író Hargitáról származó, 8 tonnás bazalttömből készült sírjánál elénekeltük a magyar és a székely himnuszt koszorúzással kísérve. Az Ábel-trilógia szülőatyjának és a székely életmód leghitelesebb megörökítőjének sírkövét Szervátiusz Jenő és Tibor erdélyi szobrászok alkották. A farkaslaki vásárban volt egy kis időnk körülnézni és a némi vásárfiával gazdagodni. Nem messze onnan, Korondon Józsa János művész saját műhelyébe invitált minket – igazi élményt nyújtott egy valódi fazekasműhelybe való betekintés. A művész által készített gyöngyszemekből válogathattak a gyerekek. Ezek után Szelykefürdőn Orbán Balázs sírját koszorúztuk meg. A hely Orbán Balázs író, történész és néprajzi gyűjtő nyughelyén létrehozott, tizenhat székelykapuból álló kiállítással is büszkélkedhet, melyből a második székelykaput az egyik tanulónk dédszülei állították. A Mini Erdély parkban több, mint kilencven erdélyi kastély, középkori vár és templom makketjét nézték meg a gyerekek, célzott feladatként meg kellett keresniük Vajdahunyad várát és a csíkcsomlyói kegytemplomot, melyek előtt fényképet kellett készíteniük.

Székelyudvarhelyen egy belvárosi sétával többek között megnéztük a főtéren található szoborcsoportot, és gyönyörködtünk a város szépségében. A székelyudvarhelyi Emlékezet parkja a város központjában található: tizenhárom magyar király, író és más híres ember szobrát ábrázolja. A szállásra érkezvén, vacsora előtt háziasszonyunkat, Terike nénit születésnapja alkalmából közös énekkel köszöntöttük. A negyedik nap a Mádéfalvi veszedelem emlékére állított emlékműnél mi is tiszteletünket tettük. Szalagot kötöttünk, és közösen elénekeltük a székely és magyar himnuszt. A Békás-szoros egy tektonikus eredetű szurdokvölgy a Hagymás-hegységben, Erdélyben, ahol egy rövid szakaszt sétálva tettünk meg, és gyönyörködtünk a teremtett világ elénk táruló szépségében. A szédítően magas, ugyanakkor csodálatos sziklák felejthetetlen élménnyel gazdagítottak bennünket. Míg a meredek hegyoldalakat fenyvesek borítják ameddig a szem ellát, a közelben tavak rejtőznek meg. Ezek egyike a híres Gyilkos-tó is, ami alig tizenöt percre található. A közös fényképezés és a tó melletti séta után megkóstolhattuk a helyi, jellegzetes erdélyi kürtöskalács különböző ízesítéseit. Többek között igazi különlegesség volt a málnás ízesítés. A nap utolsó állomása a Gyergyószárhegyen található Lázár kastély volt, az erdélyi reneszánsz építészet egyik legszebb alkotása. A korábban lakott kastélyban ma különböző kiállításokat rendeznek, mi is megnéztük a vadászkiállítást, az asszonykiállítást és a székely nép történetéről szóló képgalériát. A tanácsteremben a székeken helyet foglalva mi is visszarepülhettünk a korabeli idők tanácskozásainak miliőjébe.

A következő napon korábban kellett ébrednünk és reggeliznünk, mert vártak ránk a helyi Jókai Mór Általános Iskola tanárai és diákjai. Az iskola történelemtanára igazgatói felkérésre bemutatta az iskola működését. A gyerekek ismerkedhettek, beszélgethettek egymással, a találkozót egy jó hangulatú barátságos focimeccs zárta, melynek visszavágóját este hét órára beszéltük meg. Ajándékként könyveket, tankönyveket és egy-egy csokoládét vittünk a helyi iskolásoknak. A délelőtt folyamán elindultunk a Mohos-tőzegláp szemet gyönyörködtető rezervátuma felé, ahol növényritkaságokról hallgattunk előadást a helyi idegenvezetőnktől. Itt a növények nagy része az utolsó glaciális periódusból maradt fenn, mint a húsevő harmatfűfajok, valamint a tőzegáfonya. További jégkorszakbeli fajok is találhatók itt, például a közönséges tőzegrozmaring a mámorka és a hüvelyes gyapjúsás. Rövidített jelzéses útvonalon vágtuk neki túránknak a kialudt vulkáni kráterben keletkezett, tölcsér alakú Szent Anna-tó felé. A tó melletti kápolnánál együtt imádkoztunk. A Szent Anna-tótól tovább haladva útközben találkoztunk egy medvével, akit a helyiek elneveztek Sanyinak, mert már többször előfordult ezen a környéken. Hihetetlen és izgalmas élmény volt mindannyiunk számára, hogy ilyen közelről láthattuk a medvét, természetesen a busz biztonságából. Újtusnádra érkezve a Száguldó Egyesület szekerei vártak ránk. A lányok lovas szekereken, a fiúk traktor húzta szekereken érkeztek a Tiszta-patak forrásvölgyéhez. A mesebeli környezetben székely házigazdáink szalonnát, miccset és flekkent sütöttek nekünk, melyhez az ország kenyerének választott pityókás kemencében sült házikenyeret adták. A délután a forrás adta kikapcsolódással telt: fürödtünk, csatornát ástunk, gátat építettünk és közben a fizika törvényeit bizonyítottuk. Nagyon felszabadító, jó hangulatban töltöttük el az időt. Hazafelé menet egy tehéncsordával is találkoztunk, illetve a helyi esztena jellemzőit ismerhettük meg. Esténként kvízek és egyéb játékos feladatok keretében adtak számot a diákok az összegyűjtött ismeretekről.

Hamar eljött az utolsó nap, a hazaindulás napja. Gyulafehérvár felé vettük az irányt, ahol idegenvezetéssel megnéztük a Gyulafehérvári érseki székesegyházat, mely a Szent István király által alapított erdélyi püspökség, majd az 1991-ben érsekség rangjára emelt főegyházmegye széktemploma. A püspöki palota látogatására is lehetőséget kaptunk, ebben megtekintettük Márton Áron dolgozószobáját és imádkozunk – mint ahogy utunk során többször is – mielőbbi szentté avatásáért. Hazafelé menet a buszból láthattuk az elénk táruló csodálatos Fagarasi-havasok hegycsúcsait, és a közelben meghúzódó Déva várát. A kora esti órákban biztonságosan hazaértünk. Isten áldását és a Szűzanya gondviselését éreztük egész utunk során.

Ezúton szeretnénk kifejezni hálánkat a Szent Kristóf Panzió részéről Varga Attila tulajdonosnak és Potyó Teréznek, akik szívvel és lélekkel fogadtak és elhozták nekünk a székely gasztronómia különleges zamatát.