Pedagógiánk, nevelésünk

KÜLDETÉSNYILATKOZAT

A katolikus iskola nevelésfilozófiája a II. Vatikáni Zsinat idevonatkozó előírásai alapján fogalmazódott meg:

Az iskola az által válik katolikussá, hogy bár más-más fokon, az iskolai közösség minden tagja osztozik a keresztény világszemléletben, s ezt ki is nyilvánítja. Így az evangéliumi elvek válnak nevelési eszménnyé, belső ösztönzővé, és egyúttal végső céllá

Ilyen módon a katolikus iskola tudatosan arra kötelezi el magát, hogy az egész kifejlesztésén munkálkodjék, hiszen Krisztusban, a tökéletes emberben, minden emberi érték tökéletesen kibontakozik.

Ez adja a katolikus iskolának legsajátosabb jellegét, és ebben gyökerezik az a kötelessége, hogy tisztelje az emberi értéket, érvényre juttassa sajátos, nekik kijáró autonómiájukat, s közben betöltse sajátos küldetését, amely minden ember szolgálatára kötelezi.

A nevelés célja:

Az Egyház ennek a küldetésnek szolgálata közben hozza létre saját iskoláit, mert egészen különleges eszközt lát bennük a teljes ember kiformálására.

A katolikus iskola része az Egyház üdvösséget szolgáló küldetésének különösen a hitre való nevelés kötelességének vonalán.

A mai társadalomban, amelyet a művelődés pluralizmusa jellemez, az Egyház égető szükségét érzi annak, hogy biztosítsa a keresztény gondolkodás jelenlétét.

Ugyanez arra is ösztönzi, hogy fejlessze a keresztény közösségeket és evégett nevelői igyekezetének hatékonyabbá tételére készteti.

Az Egyház látva a művelődés pluralista jellegét, el akarja érni ezeket a célokat, s evégett ragaszkodik az iskolarendszer pluralizmusának elvéhez, a különböző iskolai szervezetek egyidejű létezéséhez és estleges együtt működéséhez, mert ez teszi lehetővé, hogy a fiatalok kialakítsák magukban az értékelésnek azon kritériumait, amelyek egy sajátos világfelfogáson alapszanak. Továbbá, hogy felkészüljenek egy közösség és azon át a társadalom alakításában való aktív részvételükre.

Az Egyház mélységesen meg van győződve arról, hogy a katolikus iskola, amikor fölkínálja korunk embereinek nevelési elgondolásait, pótolhatatlan és égetően fontos egyházi küldetést tölt be.

A nevelés feladatai:

A katolikus iskola feladata, hogy lebontsa azokat az általános érvényű elveket, amelyeket a II. Vatikáni Zsinat hirdetett meg.

Feladata, hogy szintézist teremtsen a hit és a műveltség valamint a hit és az élet pólusai között.

Szintézis a hit és a műveltség között

A katolikus iskola semmiképpen sem óhajtja az oktatást eltéríteni attól a céltól, amelyre az iskolai nevelés természete irányul. A tantárgyak lehetővé teszik, hogy a növendékek elsajátítsanak különböző technikákat, ismereteket, gondolkodási módszereket, erkölcsi és társadalmi készségeket, amelyek képessé teszik arra, hogy személyiségüket kifejlesszék és tevékeny tagként beilleszkedjenek az emberi közösségbe. Így nem pusztán elsajátítandó ismeretket nyújtanak, hanem értékekre is felhívják a figyelmet, amelyek vonzásába be kell állni és különösen az igazság feltárására nevelnek.

Az iskola úgy néz az emberi tudásra, mint fölfedezni való igazságra. A katolikus iskola sajátos céljának megvalósulása nem annyira a kiválasztott tananyagtól, programoktól függ, hanem főként az iskolában munkálkodó személyektől. Nagyon nagy részben a tanárok tehetségén múlik, hogy a tanítás a hit iskolájává legyen, vagyis a keresztény üzenetek átadásává. A műveltség és a hit szintézise a másik szintézis által születik meg, amely a nevelő személyiségében jön létre a hit és az élet között. Hivatásukat ne csak szavakkal tárják elő, hanem egész magatartásukkal. Ezzel érthető, hogy alapvető különbség választja el egymástól azt az iskolát, amelyben a tanítást átjárja a keresztény szellem, s azt, amely beéri azzal, hogy a többi iskolai tantárgy közé odailleszti a hittant is.

Szintézis a hit és az élet között

A katolikus iskola sajátos elkötelezettségként felvállalja a növendékek keresztény személyiségének teljes formálását: ma különösen, hiszen a család és a társadalom e téren nem teszi meg, ami rajta áll. Arra inspirálja a diákokat, hogy nőjenek ki az individualizmusból, felelős módon éljenek, vállalják a többi emberrel való szolidaritás hivatását. A katolikus iskola megtanítja a fiatalokat arra, hogy a tudomány hódításai által jobban megismerjék Istent és az embert is. A világban való tevékenysége közben hivatása szerint élő tanúságot kell tennie arról a szeretetről, amellyel Isten az emberekhez fordul.

A katolikus iskola igyekszik megteremteni az iskolai közösség világában egy olyan légkört, amely segíti a növendéket abban, hogy mind érettebben élje meg a hitét, és fokozatosan kialakítson magában egy olyan állásfoglalást, amely lehetővé teszi a keresztségből eredő sokféle felelősség vállalását. Érvényre juttatja a nevelésben azt, hogy a keresztény tanítás pótolhatatlan jelentőséget tulajdonít az erényeknek, mint maradandó és mély beállítódásoknak, amelyeknek fokozatosan kell kialakulniuk a lelkiismeretben. Ezek azok, amelyek az erényes embert kereszténnyé teszik.

A katolikus iskola ebben különbözik az összes többi iskolától. Azok beérik azzal, hogy az embert igyekeznek kialakítani, ez a keresztény kialakításán fáradozik.

A katolikus iskola sajátos nevelő munkája során kapcsolatot tart különböző más nevelő intézményekkel. Sokféle módon több más társadalmi tényező is forrása lehet az ismertszerzésnek és a műveltségben való részesedésnek. Szükséges, hogy az iskola valóságos jelenlétével, rendszeres és kritikus neveléssel felkészítse a diákokat önellenőrzésre és önkontrollra. Ez teszi majd képessé őket arra, hogy szabadon és öntudatosan válogassanak azok között az üzenetek között, amelyeket a hírközlő eszközök fölkínálnak. Meg kell tanítani őket arra, hogy az információkínálatot személyes, kritikus ítéletüknek vessék alá, szintézist alakítsanak ki, és az információkat beépítsék emberi és keresztény kultúrájukba.

Mitől katolikus iskolánk?

1. NEVELÉSI CÉLJAINK

A katolikus iskola is, mint minden más iskola, arra a célra van rendelve, hogy kritikusan és módszeresen átadja az általános műveltséget, és ezáltal az emberi személy teljes kiformálódásán munkálkodjék. Ezt a célt a keresztény világszemlélet szerint igyekszik elérni, ezáltal kapja meg az emberi kultúra a maga előkelő helyét az ember küldetésében.

Az iskola épp azáltal válik katolikussá, hogy – bár más-más fokon, – az iskolai közösség minden tagja osztozik a keresztény világszemléletben, s ezt ki is nyilvánítja. Így ebben az iskolában az evangéliumi elvek válnak nevelési eszménnyé, belső ösztönzővé, és egyúttal végső céllá.

A katolikus iskola feladata, hogy szintézist teremtsen egyfelől a műveltség és a hit, másfelől a hit és az élet pólusai között. Ez a szintézis a különböző tudományokba rendeződött emberi tudás sokféle tartalmának megismerése által valósulhat meg az evangéliumi üzenet fényében, és azoknak az erényeknek a kifejlesztésében, amelyek a keresztény embert jellemzik.

A katolikus iskola nyitott minden keresztény tanuló számára, aki elfogadja oktatási és nevelési programját.

2. NEVELÉSI ÉRTÉKEINK

  • az ember természetfeletti rendeltetése;
  • a jó melletti döntésben rejlő szabadság, béke, boldogság;
  • az egyén fizikai és értelmi képességeiben rejlő lehetőségek;
  • az ember közösségi életét szabályozó erkölcsi értékek: Isten- és emberszeretet, az emberi élet védelme, igazság és igazságosság, stb.;
  • elkötelezett élet a családban, az Egyházban és a társadalomban;
  • az evangéliumi normákból következő kötelességek (pl.: fegyelmezettség, munkafegyelem, pontosság, lelkiismeretesség; a felnőttek, szülők, tanárok, idősek tisztelete; a tiszta, rendezett környezet kialakítása, stb.);

3. NEVELÉSI MÓDSZEREINK, SZEMPONTJAINK

Törekszünk arra, hogy legyen az iskola egy sziget, ahol az egyre inkább fogyasztóközpontúvá váló társadalom romboló hatását kiküszöbölve, az egymásért élés keresztény elveit megerősítve neveljük a ránk bízott gyermekeket.

  • Törekszünk arra, hogy példát adjunk diákjainknak személyes életvitelünkkel, munkaerkölcsünkkel, tetteinkkel, szavainkkal.
  • Törekszünk az önállóság kibontakoztatására a tanulásban és az ismeretszerzésben.
  • Törekszünk a kreativitás, az alkotó módon való alkalmazás kibontakoztatására.
  • Törekszünk az ítéletalkotásra, az igazság felfedezésére való serkentésre.
  • Ugyanakkor figyelembe vesszük az életkori sajátosságokat, a tanulók egyéni képességeit, hajlamait. Arra törekszünk, hogy ismereteikben legalább az alkalmazási készség szintjéig jussanak el.

1. Iskolánkban olyan légkört kívánunk teremteni, ahol tanulóink otthon érezhetik magukat. Ennek keretében:

  • a tanuló személyiségét tiszteletben tartjuk,
  • a gyerekeket bevonjuk saját iskolai életük megszervezésébe,
  • a tanulók egyéni képességeit az oktatás során figyelembe vesszük,
  • diákjaink előre megismerhetik a velük szemben támasztott követelményeket, így tudhatják, mit várunk el tőlük,
  • minden gyermek számíthat a pedagógusok jóindulatú segítségére tanulmányi munkájában és életének egyéb problémáiban,
  • az iskola életében szeretetteljes emberi kapcsolatok kialakítására törekszünk:
    • tanuló és tanuló,
    • tanuló és nevelő,
    • szülő és nevelő,
    • nevelő és nevelő között.

2. Iskolákban a tanulók teljes személyiségének fejlesztése, valamint a tanulók korszerű ismereteinek, képességeinek, készségeinek kialakítása és bővítése a legfontosabb pedagógiai feladat. Nevelőink szellemileg, erkölcsileg és testileg egészséges nemzedéket kívánnak nevelni a ránk bízott gyermekekből. Ennek érdekében:

  • a tervszerű nevelő és oktató munka a tanulók alapkészségeit fejleszti, és számukra korszerű, a mindennapi életben hasznosítható, továbbépíthető alapműveltséget nyújt,
  • iskolánk olyan – az emberre, a társadalomra, a művészetekre, a természetre, a tudományokra, a technikára vonatkozó – ismereteket közöl, melyek megalapozzák a tanulók műveltségét , világszemléletét, világképük formálódását és eligazodásukat szűkebb és tágabb környezetükben,
  • az iskola oktató tevékenységének célját a gyermeki személyiség széleskörű fejlesztésében látjuk,
  • fontosnak tartjuk, hogy diákjaink elsajátítsák, az egyéni tanulás módszereit,
  • szeretnék elérni, hogy tanulóink körében a szorgalomnak, a tudásnak és a munkának becsülete legyen,
  • törekszünk a humánumra, az egyén és a közösségek iránti tiszteletre,
  • segítünk diákjainknak észrevenni és értékelni a jót – megelőzni, felismerni a rosszat,
  • törekszünk az emberek közötti érintkezés, a kommunikáció elfogadott normáinak és helyes formáinak kialakítására,
  • szeretnénk tanulóinkat megismertetni nemzeti kultúránk és történelmünk eseményeivel, kiemelkedő személyiségeivel és hagyományaival, hogy mindezek megbecsülése révén tápláljuk a gyermekekben a haza, a szülőföld iránti szeretetet.

3. Iskolánk – elsősorban a szülőkkel ápolt kapcsolatok révén – folyamatosan részt vesz kerületünk életében.

Ennek érdekében:

  • rendszeres kapcsolatot tartunk a tanulók szüleivel, a családokkal,
  • igyekszünk lehetőséget teremteni arra, hogy iskolánk életéről, tevékenységéről, eredményeiről minél többet megismerhessenek a szülők, valamint kerületünk érdeklődő polgárai,
  • ápoljuk és bővítjük eddigi kapcsolatainkat a kerületünkben található iskolákkal és közművelődési intézményekkel,
  • nevelőink fontos feladatnak tartják, hogy iskolánk – eddigi hagyományaihoz híven – továbbra is képviseltesse magát a különféle kerületi rendezvényeken, illetve a tanulók számára szervezett kerületi szintű megmozdulások szervezésében és lebonyolításában maga is részt vegyen.

4. Eszményeinkben olyan tanuló képe él, aki a közös családi és iskolai nevelés eredményeképpen egyesíti magában az alábbi tulajdonságokat:

  • Keresztény életelvek alapján él,
  • Megbecsüli környezetét ( személyi, tárgyi )
  • Nyitott befogadni az ismereteket
  • Tolerálja a másságot (pl. képességben, egészségben )
  • Felnövekedve képessé válik kritikusan értelmezni a világot

Pedagógiánk

” Embernek lenni,
Csak embernek, semmi egyébnek,
De annak egésznek, épnek,
Föld szülte földnek,
És Isten lehelte szépnek!”
(Sík Sándor)

” Az iskola arra való, hogy az ember megtanuljon tanulni, hogy felébredjen tudásvágya, megismerje a jól végzett munka örömét, megízlelje az alkotás izgalmát, megtanulja szeretni, amit csinál, és megtalálja azt a munkát, amit szeretni fog.”
(Szent-Györgyi Albert)

A pedagógiai program jellemzői:

A katolikus iskola is, mint minden más iskola, arra a célra van rendelve, hogy kritikusan és módszeresen átadja az általános műveltséget, és ezáltal az emberi személy teljes kiformálódásán munkálkodjék. Ezt a célt a keresztény világszemlélet szerint igyekszik elérni, ezáltal kapja meg az emberi kultúra a maga előkelő helyét az ember küldetésében. Ebben az iskolában az evangéliumi elvek válnak nevelési eszménnyé, belső ösztönzővé, és egyúttal végső céllá.

A katolikus iskola feladata, hogy szintézist teremtsen egyfelől a műveltség és a hit, másfelől a hit és az élet pólusai között. Ez a szintézis a különböző tudományokba rendeződött emberi tudás sokféle tartalmának megismerése által valósulhat meg az evangéliumi üzenet fényében, és azoknak az erényeknek a kifejlesztésében, amelyek a keresztény embert jellemzik.

Nevelési, oktatási programunkat úgy próbáljuk egységbe fogni, hogy diákjaink szeressék hazájukat, ismerjék múltjukat, népünk szokásait, dalait, táncait, játékait, tudjanak keresztény erkölccsel rendelkező ember módjára viselkedni, élni, feltalálják magukat a különböző helyzetekben, tudjanak a környezetükkel kommunikálni, – hogy végül életpályát választva, harmonikus emberekké válva megtalálják a boldogság forrásait.

Az iskolánkban folyó nevelő-oktató munka céljait az általános emberi és a nemzeti értékek tanulókkal történő megismertetése, elfogadtatása és átadása határozza meg.

Pedagógiai munkánk alapvető feladata, hogy a gyermeki nyitottságra, fogékonyságra, érdeklődésre és aktivitásra építve a személyiségfejlődés szempontjából kiemelten fontos értékeket (kommunikációs nevelés, hazaszeretetre nevelés, erkölcsi nevelés, keresztény életre nevelés, szociális nevelés, esztétikai nevelés, értelmi nevelés, közösségi nevelés, munkára nevelés, egészségnevelés) tanulóink elsajátítsák, ezek képviselete váljon bennük meggyőződéssé és határozza meg viselkedésüket, magatartásukat.